Undorító rágalomhadjárat: Magyar Péter és a Tisza Párt a „kifosztott kassza” és a „rendszerváltás” demagógiájával

Undorító rágalomhadjárat: Magyar Péter és a Tisza Párt a „kifosztott kassza” és a „rendszerváltás” demagógiájával

Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke és leendő miniszterelnöke ma reggel ismét egy súlyos váddal rukkolt elő a közösségi oldalán: „Orbán Viktor az utolsó héten még teljesen kifosztaná az államkasszát.” Állítása szerint egy „birtokukba jutott kormányhatározat” alapján a leköszönő kabinet új kötelezettségeket vállalna, megszüntetné a kontrollt a beszerzéseken, és szabaddá tenné a „pénzszórást”. Ehhez még a GDP 6,8 százalékos hiányprognózist is előrángatta, és azonnali átvizsgálást ígért minden állami vállalatnál, miközben a minisztériumi vezetőket arra szólította fel: ne vállaljanak új kötelezettségeket, mert különben „politikai felelősséget” kell majd vállalniuk. Ez nem kormányváltás utáni felelős átmenet, hanem klasszikus, undorító rágalomkampány – bizonyítékok nélkül, csak politikai nyomásgyakorlásként.

Nézzük a tényeket. Magyar Péter egyetlen konkrét kormányhatározatot sem tett közzé, linket nem adott, a Magyar Közlönyben sem jelent meg ilyen rendelet május elején, ami „teljesen megszüntetné a kontrollt” és „szabaddá tenné a pénzszórást”. A leköszönő kormányok átmeneti időszakában szokásosak a működésbiztosító intézkedések – ez nem „kifosztás”, hanem a kontinuitás fenntartása. A költségvetési hiány valóban magas: a Nemzetgazdasági Minisztérium áprilisi adatai szerint már március végére az éves terv több mint 80 százaléka (3420 milliárd forint) teljesült a központi alrendszerben, részben a választási év jellegzetes kiadásai (beruházások, támogatások) miatt. De ezt a hiányt nem „az utolsó héten” csinálták – hónapok óta ismert, és a választási ciklusokban mindig jellemző. Magyar Péter vádja nem bizonyítékokon, hanem egy titkos „birtokba jutott” dokumentumon alapul, amit senki más nem látott. Ez nem átláthatóság, hanem konspiráció-ízű hisztéria, amivel a Tisza már most próbálja megfélemlíteni a tisztviselőket és előkészíteni a saját narratíváját: „mi mentjük meg, amit ők elloptak”.

Még undorítóbb a Tisza másik kedvenc frázisa: a „rendszerváltás”. Magyar Péter és csapata folyamatosan ezt harsogja, mintha 1989–90-et ismételnénk, amikor a kommunista diktatúrát leváltotta a parlamentáris demokrácia. Csakhogy itt semmi ilyesmi nem történik. Magyarország 2010 óta is parlamenti demokrácia volt – többségi változatban, de választásokkal, ellenzékkel, parlamenttel. Nem volt sem diktatúra, sem „hibrid rezsim” a baloldali értelmiség által kitalált fantázianevekkel (autokrácia, illiberális demokrácia stb.). Kornai János már 2011-ben autokráciának nevezte a második Orbán-kormányt – egy év után. A Tisza most ugyanezt a logikát fordítja meg: mivel ők nyertek, az Orbán-korszak „rendszer” volt, amit le kell váltani.

A rendszerváltás fogalma azonban egyértelmű. A Wikipédia szerint „egy kormányzati rendszer részben erőszakos vagy kényszerítő jellegű felváltása egy másikkal” – általában szuverenitás-sértéssel, forradalommal, puccsal vagy külső beavatkozással. A Cambridge Dictionary szerint „teljes kormányváltás, különösen, ha azt egy másik kormány erőszakkal idézte elő”. A The SAGE Handbook of Political Science pedig a demokrácia és autoriter rendszerek közötti váltást érti alatta. Itt mi történt? Békés választás, kétharmad a Tiszának, sima hatalomátadás. Sem erőszak, sem külföldi invázió, sem a parlamenti demokrácia leváltása. Ha mégis „rendszerváltás”, akkor mit akarnak leváltani? A demokráciát? Vagy csak a „plebiszciter vezérdemokráciát” (ami egyébként a baloldali kritikusok kedvenc jelzője volt)? Szilvay Gergely találóan írja: ha itt rendszerváltás van, akkor vagy erőszakkal vették át a hatalmat, vagy le akarják cserélni a rendszert – egyik sem igaz. Maximum korszakváltás történt, nem rendszerváltás. A kifejezés használata vagy tudatlanság, vagy szándékos demagógia, ami 1989 emlékét bagatellizálja, és forradalmi retorikával igazolja a majdani leszámolást.

A Tisza „gondos gazdaként” ígéri, hogy az adófizetői pénzek „minden magyar ember javát” szolgálják, közben már most fenyegetőzik a tisztviselőkkel és „áttekintést” ígér mindenhol. Ez nem felelős kormányzás előkészítése, hanem bosszúhadjárat előjátéka. Ha valóban rendszerváltó szándékuk van, akkor miért nem mondják ki pontosan, mit akarnak leváltani az Alaptörvényen, a választási rendszeren vagy az intézményeken? Mert akkor kiderülne: nem rendszert váltanak, hanem egyszerűen kormányt. És a költségvetési problémákat – amiket részben a saját elődjük örökségeként kapnak – nem rágalmakkal, hanem munkával kell megoldani.

Magyar Péter és a Tisza Párt ma egy undorító rágalomkampányt folytat: titkos dokumentumokra hivatkozva lopásról kiabál, miközben a „rendszerváltás” jelszavával a demokrácia alapjait relativizálja. Ez nem a változás ígérete, hanem a megosztás és a destabilizálás folytatása. A magyar adófizetők nem ezt várták a kormányváltástól. Ideje lenne felelősséget vállalni a tényekért – nem csak a posztokért.