A diktatúra bekopogtat Magyarországra.
Az elmúlt években sokan hitték azt, TISZA szavazók, hogy Magyarország problémáira a megoldás a teljes politikai fordulat lesz. A „szakértői kormányzás”, a decentralizáció és az új politikai kultúra ígérete sok FIDESZ választót meggyőzött arról, hogy egy másik működési modell jobb. A TISZA következik. A frissen megjelent 90/2026. (V. 13.) Korm. rendelet alapján azonban egyre többen teszik fel a kérdést: valóban új korszak kezdődött, vagy a rendszernek egy új, agresszívabb változatát látjuk?
A rendelet egyik legfontosabb mondata szerint:
„A miniszterelnök határozza meg a Kormány általános politikáját, és irányítja ennek végrehajtását.” Mint egy 100%-ban tulajdonos cégvezető.
Ez önmagában nem példátlan a magyar kormányzati rendszerben, viszont világosan mutatja, hogy továbbra is erős, központosított miniszterelnöki irányításra épül az államszervezet. A kabinet működésének súlypontja nem a miniszterek közötti önálló szakmai vitákon, hanem az egységes politikai vezetésen van.
A rendelet további részei azt is rögzítik, hogy a jogalkotási program alakításában a miniszterelnök szerepe meghatározó. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a stratégiai döntések központilag születnek meg, a miniszterek mozgástere pedig korlátozottabb lehet annál, mint amit sok választó korábban elképzelt.
Sokan most kezdik felismerni: a kampányban ígért „új politikai működés” helyett végül egy erősen vezetőközpontú modell maradt fenn. Csak a szereplők változtak.
És itt érdemes egy pillanatra őszintének lenni. Orbán Viktor legalább nyíltan vállalta, hogy a magyar politikát centralizált, erős miniszterelnöki rendszerként képzeli el. Nem próbálta ezt teljesen másként kommunikálni. Lehetett vele egyetérteni vagy vitatkozni, de a kormányzati modell alapjai hosszú ideje világosak voltak: stabilitás, központi irányítás, gyors döntéshozatal. Nem mellesleg ő nem törvénybe iktatta, hanem a vészhelyzeti állapotot használta fel erre.
A mostani helyzetben sok korábbi TISZA-szavazó érzi úgy, hogy ugyanazt a struktúrát kapta vissza, amelyet korábban élesen bírált — csak más politikai csomagolásban. A különbség inkább a kommunikáció stílusában és a politikai marketingben látható, nem feltétlenül a hatalomgyakorlás logikájában.
A központosítás önmagában nem feltétlenül ördögtől való. Egy ország működtetéséhez sokszor valóban szükség van erős koordinációra és egyértelmű felelősségi viszonyokra. A kérdés inkább az, milyen politikai kultúra társul ehhez: van-e valódi szakmai kontroll, létezik-e belső ellensúly, és megmarad-e a tisztelet azok felé is, akik nem értenek egyet.
A történelemben sokszor láttuk már, hogy amikor egy politikai közösség kizárólag egyetlen ember személye köré épül, akkor előbb-utóbb a kritikának egyre kevesebb hely marad. Ezért különösen fontos, hogy a választók ne rajongóként, hanem józan állampolgárként figyeljék a hatalom működését — bármelyik oldalról is legyen szó.
A rendelet bárki számára elérhető:
90/2026. (V. 13.) Korm. rendelet a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről, Magyar Közlöny 2026/46.