A Fidesz frakcióvezetője világossá tette: soha nem védte a 2006-os rendőrterror egyetlen vezetőjét sem – ellentétben azzal, amit a miniszterelnök sugall.

Gulyás Gergely útba igazította Magyar Pétert: „Nehogy már rajtam kérje számon, hogy már nem ugyanazon az oldalon állunk”

A Fidesz frakcióvezetője világossá tette: soha nem védte a 2006-os rendőrterror egyetlen vezetőjét sem – ellentétben azzal, amit a miniszterelnök sugall. Ugyanezen a napon a Tisza-párti Alaptörvény-módosítás vitája is megmutatta: a „változás” nevében a bosszú és a hatalomkorlátozás a valódi cél.

2026. május 27., Budapest – A parlamentben zajló események egyre inkább egy összefüggő képet rajzolnak ki a Tisza-kormány első heteiről. Kedden Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője nemcsak a dr. Tóth Gábor rendészeti államtitkári kinevezése körüli személyes támadást hárította el higgadtan, de az Országgyűlésben az Alaptörvény-módosító javaslat vitájában is egyértelműen rámutatott a Tisza-párti előterjesztés valódi természetére. A konfliktus nem pusztán stílusbeli: a 2006-os rendőrterror emléke és a mostani hatalomkorlátozó, visszamenőleges szabályozások együttes képe azt sugallja, hogy a Tisza Párt nem a jövő építésével, hanem a múlt leszámolásával foglalkozik.

Mint ismert, Magyar Péter miniszterelnök kedden a plenáris ülésen felpattant a helyéről, odasétált Gulyás Gergelyhez, és személyesen támadta meg őt a Tóth Gábor-kinevezés miatt. Gulyás azonban közösségi oldalán helyre tette a tényeket: „Nehogy már rajtam kérje számon, hogy már nem ugyanazon az oldalon állunk” – írta, emlékeztetve a közös 2006-os küzdelemre a Gyurcsány–Gergényi-korszak önkénye ellen. Ez a pillanat jelképes: aki egykor a Kossuth téren együtt tüntetett a gyülekezési jog védelméért, ma éppen Gergényi Péter egykori helyettesét emeli rendészeti államtitkárnak, miközben a múlt felelősségét bagatellizálja. Gulyás egyértelműen leszögezte: a 2006-os rendőri fellépés a rendszerváltoztatás utáni Magyarország mélypontja volt, és ő soha egyetlen akkori rendőri vezetőt sem védett. A vita tárgya 2006 ősze, nem 2007 utáni időszak – ezt a különbséget Magyar Péter láthatóan nem akarja látni.

Ugyanezen az ülésen folytatódott a vita az Országgyűlésben a Tisza-párti képviselők által benyújtott Alaptörvény-módosításról, amely többek között korlátozná az egy személy által miniszterelnöki pozícióban tölthető évek számát összesen nyolc évre (megszakításokkal együtt, az 1990 utáni időszakot is figyelembe véve). Melléthei-Barna Márton tiszás képviselő szerint ez „nem pusztán technikai korrekció”, hanem állásfoglalás arról, milyen államot kívánunk építeni: hatalom időben korlátozott, ellenőrizhető legyen, ne alakuljon tartós személyi uralommá. Hozzátette: a közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA-k) esetében hatalmas közvagyon került ki a demokratikus kontroll alól, ezért helyre kell állítani az állami felelősséget. Bódis Péter államtitkár pedig a „demokratikus intézményrendszer és a közvagyon védelmét”, valamint a „jogállamiság helyreállítását” emelte ki.

Itt azonban meg kell állni egy pillanatra, és tényeket nézni. A Tisza Párt ezt „alkotmányos garanciának” és „nem személyek ellen irányuló szabálynak” nevezi, de a valóságban ez egyértelműen Orbán Viktor elleni lépés – ahogy Rétvári Bence (KDNP) találóan „lex Orbánnak” nevezte. A visszamenőleges hatály, a választók akaratának korlátozása (hiszen ha a magyarok 2030-ban vagy 2034-ben is Orbán Viktort akarnák miniszterelnökként, azt most elvennék tőlük) minden civilizált jogelvnek ellentmond. Gulyás Gergely erre világosan rámutatott: ilyen szabályozás Európában nincs, ahol van, azok alkotmányos monarchiák (Belize, Thaiföld). „Ha a magyar választópolgárok úgy gondolnák, hogy 2030-ban és 2034-ben is Magyar Pétert szeretnék miniszterelnökként látni, akkor ezt a jogot elveszik tőlük” – jegyezte meg ironikusan, miközben a tiszás padsorokból tapsvihar tört ki.

Magyar Péter a vita hevében ismét formabontóan viselkedett: a miniszterelnöki szék helyett az egyik miniszteri székbe ült, közvetlenül Gulyás Gergely elé, amíg a Fidesz frakcióvezető beszélt. Gulyás üdvözölte, majd higgadtan elemezte az előterjesztést – anélkül, hogy személyeskedett volna. A KEKVA-król elmondta: ezek jobb finanszírozást és szabadabb működést biztosítottak az egyetemeknek és intézményeknek, az állami vagyon nem került ki a közvagyon köréből, csak a joggyakorlás került a kuratóriumokhoz. „Amit az állam odaadott, azt önök visszavehetik” – tette hozzá, de figyelmeztetett a magánvagyon és a végrendeletek tiszteletére is. Technikai problémákra is rámutatott: a nyolc év letelte után átmeneti időszak nélkül az országnak miniszterelnök nélkül kellene maradnia, ami könnyen orvosolható, de a visszamenőlegesség elfogadhatatlan.

Rétvári Bence még élesebben fogalmazott: a javaslat „Orbán Viktorról, a bosszúról és a félelemről szól”. Remegő kézzel írt Alaptörvény-módosítás, amelyben annyira tartanak attól, hogy Orbán Viktor újra elinduljon és nyerjen, hogy alkotmányba akarják iktatni a kizárását. A Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetését pedig azzal indokolta a Tisza, hogy az „félelemkeltésre” szolgált – holott éppen a külföldi befolyás elleni védelmet látta el. Rétvári szerint az alapítványok „kalitkába zárnák” az egyetemeket, mert a teljesítményösztönzés megszűnne.

Itt teljesedik ki a kép. A Tisza Párt „felszabadulásélményről” beszél (ahogy Stumpf Péter fogalmazott), miközben a hatalmat önmagát korlátozó, de valójában a politikai ellenfelet kizáró eszközökkel akarja megerősíteni. Ez nem a demokrácia kinyitása, hanem a választói akarat korlátozása – pont ellentéte annak, amit hirdetnek. A Fidesz és a KDNP reakciója ezzel szemben következetes: védik a választók szabadságát, a közvagyon valódi védelmét (nem ideológiai államosítást), és a rendszerváltozás óta épített alkotmányos rendet. Gulyás Gergely nem támad, hanem emlékeztet: a 2006-os mélypont után a stabilitás és a fejlődés volt a megoldás, nem a revans.

A szlovák közvélemény-kutatások (AKO-felmérés) is ezt tükrözik: a magyar–szlovák kapcsolatokban inkább negatív változást várnak Magyar Péter kormányzásától. Nem véletlen. A múlt elfeledése helyett a Tisza-kormány első hetei a bosszú és a személyeskedés jegyében telnek. Gulyás Gergely útba igazítása nem pusztán egy szóváltás volt: emlékeztető arra, hogy a valódi demokrácia a választók akaratát szolgálja, nem pedig azt korlátozza. A Fidesz húsz éve ugyanazon az oldalon áll – a magyar emberek oldalán. Magyar Péternek pedig érdemes lenne egyszer elgondolkodnia: valóban az a „változás”, amit ígért, vagy csak a régi körforgás új, gátlástalan szereplőkkel? A tények egyelőre az utóbbit mutatják.